Zalaegerszegi Csuti Antal Hydrocomp Sport Klub

MONDAY, SEPTEMBER 27, 2010


Ismét kettős győzelem!



Románia-Magyarország 1,5:2,5(nők) és Magyarország – Oroszország 1 (férfiak) 2,5.1,5!!

 

 

Még sok ilyen nap kellene a magyar sakkozásban, azt hiszem! Ismét kettős győzelem, csapataink megtáltosodtak. Bár a férfiak teljesítménye egészen elképesztő bravúr, kezdjük – szokás szerint – a hölgyekkel.

 

Hoang Than Trang kettős világossal elszenvedett vereség után is nyugodt szívvel ül asztalhoz (ahogy kell) és kedvenc e6-Fe7-es hollandját játssza meg. Valahogy Botvinnik jut eszembe, ő írja le 100 válogatott játszmáját tartalmazó könyvében, hogy fiatal korában egy versenyen egy szobában lakott Model (leningrádi) mesterrel (ő nem Magnus Carlsen, aki újabban szintén modell…,a  legutóbbi new In Chess magazinban láthattuk őt télikabátokat bemutatni) és ő tanította meg Botvinniknak a hollandot. No persze ma már igazán magas szinten ki lép hollandot, az is más kérdés. Ha már az exvilágbajnokoknál tartunk, akkor Petroszjánt mindenképpen említsük meg. Ő mondta egyszer, ha „ az ellenfél holland védelmet játszik, ebben a szándékában semmiképpen sem szabad megakadályoznunk”. Ez azért egyfajta vélemény mégiscsak. Na de bárhogy is van a hivatalos elmélet és bármit is gondoljanak a minket most már odafentről néző exvilágbajnokok, Trang szépen építgeti állását és már a megnyitásban jobb pozícióval kerül ki. Ennek fő oka az, hogy Foisor Christina a 9. lépésben 9.bxc3-at lép, nem pedig 9.Vxc3-at. Ribli Zoltán nagymester (aki az osztrák férfi csapat kapitányaként van jelen Hanti-Manszijszkban) meg is jegyzi, hogy ez nagyon elvszerűtlen, rossz lépés. Van még egy találó megjegyzése Zolinak, miszerint bármelyik csapattal kerüljünk is szembe, ott van benne egy Foisor. Hát, ha belegondolunk… Szóval az USA ellen a lány játszott ellenünk (sajnos nyert is), most meg az anyuka játszik a román csapatban.

Elnézést a kisebb elkalandozásért, de hát a sakkozás több annál, mint hogy csak a lépéseket elemezzük. Szóval Trang végig nagyon stabilan nyomja és biztosan hozza a pontot. Példásan játszik, türelmesen. Stratégiailag már kb. a 20. lépés táján nyerve van, ám mivel az ellenfél gyakorlatilag nem tud semmit sem tenni, csak ide-oda lépegetni, a döntő királyszárnyi áttöréssel megvárja  a magyar lány a legkedvezőbb pillanatot és azt a 40. lépés utánra halasztja. Erről jut eszembe Foltys cseh mester mondása, amit annak idején Varnusz Egon oly gyakran idézett a sakkszövetségi ifiedzésken. „Legyen csak annyi előnyöm, mint körmöm alatt a piszok és az ellenfélnek ha nincs semmi ellenjátéka, a partit megnyerem”. Feltételezhetjük, hogy Foltys tiszta ember volt…Mindenesetre Trang szép matt-támadással győz, ami azért is különösképpen értékes, mert előzőleg két fehér partit bukott el.

 

A második táblán Ildi „mama” (azt a női sakkozót, aki a 13. sakkolimpiáján vesz részt, már nyugodtan hívhatjuk így – főleg akkor, ha meg is engedte) kisebb előnyre tesz szert a Francia védelem ellen. Fekete futók lecserélve, világos birtokolja lovával a d4-mezőt és van hozzá egy kis térelőny is, szokásos kép. Jó, jó, de hogyan lépjünk tovább. Nos, erre a kérdésre nem annyira könnyű a választ megtalálni. Aztán később a vezérek is lecserélődnek, elveszíthetetlen az állás, de vajon játszható-e nyerésre? Vajon érdemese-e egyáltalán kockáztatni? Mert ezen a versenyen csak a csapateredmény a fontos, a csapatgyőzelem a cél, az aránya igazán másodlagos. Aztán Ildi lép egy kissé könnyelmű 27.b4?-et, ami elsőre tevékeny, aktív húzásnak látszik, ám legalább annyi hátránya van, mint előnye. Sötét tisztjei hirtelen erőre kapnak és amikor a 38. lépésben megtörténik a békekötés háromszori lépésismétlés után, akkor nem panaszkodunk.

 

Vajda Szidónia a harmadik táblán az elfogadott vezércselt játssza és a nem annyira igényes 3.e3 után 3…e5-tel a megnyitásban szép stabil kiegyenlített álláshoz jut. Sőt, talán már jobb állásba is kerül a fehér futók cseréje után. Hiába, aki követi Morozevics, illetve Botvinnik tanácsát…Volt ugyanis egy nagyon híres parti (vagy inkább kettő) Botvinnik és Boleszlavszkij között 1941-ben, amikor Botvinnik a veszélyes b6 futót Fe3-mal cserélte ki, majd fxe3-mal ütötte vissza. Ugyanezt tette Szidi is a c4-futóval, 11…Fe6 12.Fxe6 fxe6-tal. És hogy jön ide Morozevics? Nos ő meg a „Hogyan játsszuk a Csigorin-védelmet?” című könyvben javasolja ezt a játékmódot sötét számára. Szóval ment minden a maga elméleti útján és aztán később kezdett kijönni a nagyobb tapasztalat,a  nagyobb játékerő. Szidi kedvezőbb helyzetbe került, kigyomlálhatatlan lova támadt (ha nekem van ilyen képzavarom, az még nem baj,a  lányok feje legyen tiszta…) d5-ön. Sajnos később aztán meg kellett válni a nagyszerű paripától és a kialakult bástyavégjátékban a döntetlen elkerülhetetlenné vált.

 

Gara Tícia partija végig fordulatos volt, bár az összképet nézve a fordulatok inkább a döntetlen és a vereség között mozogtak. Élénk (és nem félénk) megnyitás után Tici gyalogrohamba kezdett a királyszárnyon, valószínűleg ez nem volt teljesen megalapozott.




Valószínűleg máshogy kellett volna világossal felépíteni az állást, hiszen sötét mára  megnyitás után jó játékhoz jutott. Hiányzott ugyanis a fehér mezejű futó, de nagyon. Higgye el a kedves Olvasó, hogy nem gyúrtam külön erre a mai beszámolóra régi mondásokkal, ám mégis idekívánkozik egy újabb. Persze ezt a amondást is Varnusz mestertől tanultuk annak idején. Ismét dr.Tarrascht idézhetjük:”valamint Rousseau nem tudott verset írni kedvenc macskája nélkül, ugyanígy én is hiányosnak érzem a világos állást a fehér mezejű futó nélkül”. Pont Tícia partijára illik a mondás. Aztán a parti kezdett számunkra veszélyesen izgalmas lenni. Az időzavar inkább Ticit zavarta, neki volt kevesebb ideje ugyanis. Voltak pillanatok, amikor a román lány jóval erősebben is folytathatta volna, szerencsére ez nem következett be. A dráma a 40. lépés után is folytatódott, itt már felcsillant számunkra a döntetlen reménye-. A döntetlené, ami a csapatgyőzelmet és a 2 meccspontot jelenti. Tempókon múlik versenyzőnk élete a bástyavégjátékban. A nézőtéren Szidi és Ildi izgatottan számolgatják a lehetőségeket. A román kapitány, Danilov nemzetközi mester (nem Danailov, bolgár nagymester, Topalov menedzsere, aki az Európai Sakkszövetség elnöki tisztéért kampányol itt az olimpián) néha falfehér lesz, amúgy meg simán céklavörös. Hogy én mire gondolok, azt most nem részletezném. Mindenestre a végkifejlet kísértetiesen emlékeztet egy  Capablanca-Menchik, Hastings 1929 partiban előfordult bástyavégjátékra, ahol világos hol nyerve volt, hol meg a rossz lépése után döntetlenre rontotta. Balogh Csaba szépen ki is elemezte ezt a bástyavégjátékot a „60 tanulságos bástyavégjáték” című kis könyvében.

Aztán hirtelen (sötét hibája után) Tícia már nem rontja el, megtalálja a végleges remit és ezzel megvan a csapatgyőzelem! Bírálhatjuk talán őt a helyenként bizonytalan játékáért, egy biztos, hogy szívvel-lélekkel játszott és küzdött a végsőkig. Tényleg úgy küzdött, mint egy  (szibériai) anyaoroszlán.

 

Méltatlanul keveset fogok írni a férfiakról, pedig a tegnapi győzelmük amúgy a sportágon belül világszenzáció! Korcsnoj például egyetlenegy bástyavégjátékról, amit Karpov ellen megnyert 1978-ban (a párosmérkőzés 31. játszmájában) egy egész könyvet írt. Nos akkor nekem erről a nagyszerű csapatgyőzelemről minimum egy lexikonsorozatot kellene összehoznom.

 

Lékó Péter az első táblán legyőzte Griscsukot. Ennek a partinak valahogy a kezdetektől fogva nyerésszaga volt, Péter hatalmas időelőnybe került a Katalán védelemben. És milyen a sors, 2002-ben, Bledben, amikor Ruck Robi  feketével Szvidler ellen elért nagyszerű győzelmével 2,5:1,5-re legyőztük az oroszokat, nos akkor Péter – igaz, hogy csak egyetlenegy pillanatban – nyerésre állt Kaszparov ellen. Most látszott Péteren, hogy hajtja őt a becsvágy, mindenképpen nyerni akar. Tanári pontossággal vezetett végjátékban végül az 53. lépésben szerezte meg a  győzelmet. A győzelem Péter első egyéni győzelme a sakkolimpián és pont a legjobbkor, ez a nyerés egyben a csapatgyőzelmet is jelentette. Nagy kérdés, hogy miért pihent Kramnyik, ám erre a választ mi most nem tudhatjuk.

 

A második táblán Almási Zoli sötéttel a Spanyol megnyitás Berlini változatában simán hozta  fél pontot. Nagyon-nagyon fontosak ezek a „kis” fél pontocskák is. A berlinit amúgy Zoli régesrég óta játssza és Kramnyik mellett a változatnak világszerte elismert szakértője.



 

Polgár Jutka  ugyancsak a berlinit játssza, de világossal. Valahogy hatalmas küzdelemre itt nem kerül sor, már a 15.épésben megszületik a békekötés. Bájdövéj  (ha van már „bikicsunáj”, akkor én is írhatom így) ezen az olimpián nincs már érvényben a 30 lépéses szabály, vagyis akkor lehet remizni, amikor az ember akar. Persze ehhez kell egy ellenfél is, aki szintén döntetlenezni akar. Mert a sakkozás azért valahol két hadvezér csatája. Magánvéleményem szerint ilyen mesterséges szabályokkal, mesterségesen a játékosok közé emelt korlátokkal semmit nem lehet elérni. Ha két játékos remizni akar netán, merthogy mindkettejüknek megfelelő eredmény ez, nos, ők úgyis remizni fognak és ha van a 30 lépéses szabály, akkor a 31.lépésben remiznek, vagy pedig korábban, lépésismétléssel.



 

A negyedik táblán Berkes Feri is éppolyan fontos partit játszik, mint a többiek. Most jut eszembe, hogy Fecó érdekes nyilatkozatot tett az egyik legutóbbi Sakkvilágban, amikor azt mondta, hogy még nagyon messze érzi magát a 2700-as szinttől. Ö nagyon önkritikusan és szerényen nyilatkozik, nekem, kibicnek semmi sem drága, ám én úgy érzem, hogy nincs annyira messze az a 2700. Bárhogyan is van, Almási Zoli mellett Fecó az, aki önmagához képest a legnagyobbat lépett  előre az utóbbi időszakban. Szóval a Caro-Kann védelmű partiban Malahov a 3.e5-ös változatot játssza, Feri gyalogot áldoz, jobban mondva gyalogáldozatra kényszerül és példás precizitással vezetett végig gyaloghátrányos állását végül az 55.lépésben kiremizi.

 

Sakktörténelmi diadal ez, rég nem volt példa rá, hogy az oroszokat legyőzzük világversenyen.

Olimpián legutóbb 2002-ben, EB-n meg 2005-ben győztük le őket, akkor Gyimesi Zoli verte meg Drejevet, Ruck Robi Barejevet (aki most az orosz férficsapat kapitánya) és Alma vesztett akkor éppen Szvidler ellen, Balogh Csabi meg döntetlent ért el Tyimofejev ellen.


További képek:


   'az ember, aki legyőzet Carlsent' az olimpián! Baduur Jobava nagymester



egy vietnami srác Le Quiang Liem, neki 1 percesben a playchessen több élője van, mint a legjobb komputernek!!



 

A szabadnap utáni 6. fordulóban is nagy izgalmak várhatók, a férficsapat Ukrajna,a  hölgyek Lengyelország ellen mérkőznek.



posted by ADMIN | 10:23 | Olimpia!

comments (0)




post comment

your name*

email address*

comments*

verification code*
 




Horváth József nagymester vagyok.

A blog célja, hogy  minél több információt osszak meg az érdeklődőkkel..





RSS






admin*




"));